83/6. A fém merőkanál — A teaaromás felderítés

A távoli berregés gyorsan közeledett a mennyezeti síneken, míg végül egy sárgaréz csuklókkal ellátott, háromszemű felderítő szerkezet meg nem állt közvetlenül a tárló felett. Mr. Henderson idegesen lapozott egyet a leltári íveken, miközben a sötét, nehéz gőz már teljesen elfedte az Antikvárius térdeit.
– A hatos paragrafus B alpontja – csuklott meg Henderson hangja, ahogy a rézkarok elkezdték körbejárni az üvegkalitkát. – Rendkívüli állapot esetén a Hivatal automatikusan felderítő mintavételezést rendel el. Ugye ön nem fogyasztott teát a beszállítás előtt?
Az Antikvárius rémülten rázta a fejét a sűrűsödő ködben. Szólni próbált, de a szája kiszáradt a gőz fanyar, aromás szagától.
A háromszemű szerkezet középső lencséje vörösen felizzott, majd egy finom, fémből öntött merőkanál ereszkedett le a tárló szellőzőnyílásán át. Ahelyett azonban, hogy a lebegő gőzt vizsgálták volna meg, a szerkezet hirtelen megállt Henderson kabátjának felső zsebénél.
– Hűha – suttogta a tisztviselő, és hátralépett egy lépést. – Azt hiszem, a műszer téved.
A rézkanál egyetlen határozott mozdulattal kiemelt Henderson zsebéből egy apró, elfelejtett teafiltert, és a tárló padlójára ejtette. A berregés azonnal abbamaradt, a csarnokban pedig elterült a frissen főzött fekete tea elviselhetetlenül sűrű illata.
A mennyezeti sínen ekkor halk kattanással felgyulladt egy apró, sárga jelzőfény.