83/5. A páralecsapódás — A sűrűségi korrekció

Mr. Henderson meglepett szemöldökráncolással hajolt közelebb az üveg tárlóhoz. A felületre kiülepedett finom párarétegen nem szabályos cseppek, hanem apró, számozott rovátkák rajzolódtak ki. A hivatalnok előhúzott a zsebéből egy mikroszkopikus rézvonalzót, és óvatosan a párás üvegre illesztette.
– Rendkívül szokatlan – mormogta Henderson, miközben ceruzájával megkocogtatta az inga öntöttvas talpazatát. – Az ön belső sűrűsége hajszálpontosan megegyezik egy félig telt teáskanna fajsúlyával. Ez a Hivatal szigorú szabályzata szerint nem elégséges ahhoz, hogy a kiállítási csarnok hatos szektorában tartózkodjon.
Az Antikvárius megpróbált tiltakozó pillantást vetni a tisztviselőre, de a tárló feletti szerkezet hirtelen mély, kattanó hangot adott. A mennyezeti sínrendszerből egy keskeny, rézből készült adagolócső ereszkedett alá, melynek végén apró, sorszámozott nehezékek láncolata lógott.
– Ne aggódjon, a folyamat teljesen fájdalommentes – nyugtatta meg Henderson, miközben feljegyzést készített a leltári ívre. – Csupán három gramm hivatalos nehezéket juttatunk a tárló légterébe, hogy elkerüljük a nemkívánatos lebegést a délutáni műszakváltás idején.
A rézcsőből halk csörrenéssel hullott alá az első apró fémkorong, amely a tárló padlóját érve azonnal elpárolgott, és sötét, nehéz szagot árasztó gőzzé vált.
A csarnok távoli sarkában ekkor felzúgott egy alacsony frekvenciájú, ütemes berregés.