83/2. A sárgaréz tölcsér — A gondolati audit

A rézhenger nem csupán búgott, hanem szabályos, fémes ütemben kattogott is, miközben a mennyezeti síneken lassan megindult a 42-es postamens felé. Mr. Henderson arca egy pillanatra elfelhősödött, s idegesen igazította meg a gallérját, de rögtön visszanyerte hivatásos mosolyát.
– Ne aggódjon, fiatalember! – mondta a tanoncnak, miközben hátrébb lépett egy fél lépést. – Ez csupán az Interaktív Leltári Audit. A Hivatal gondoskodik róla, hogy a tökéletes egyenlegű tárgyak ne veszítsék el eszmei értéküket a látogatók előtt.
A rézhenger pontosan az Antikvárius üvegtárlója fölött állt meg. Egy apró, polírozott sárgaréz tölcsér ereszkedett le belőle, és szisszenve rátapadt a csiszolt üveglap tetejére. Az Antikvárius szeme sarkából figyelte a szerkezetet; a lakkozás miatt a mellkasa sem emelkedhetett, de a halántékán lüktető erek elárulták belső feszültségét.
– Ez a hangfelvételi garancia – magyarázta Henderson halkabban, mint szokta, miközben óvatosan törölgette a pápaszemét. – A nullázott ügyfél belső rezgéseit regisztráljuk, tisztán akusztikai kompenzációként. Természetesen teljesen illetékmentes.
A tölcsérből ekkor mély, vibráló búgás áradt szét a múzeumcsarnokban. Az Antikvárius talapzatának aljából egy apró, rezes fiókocska nyílt ki halk kattanással, s belőle lassan kiemelkedett egy frissen lyukasztott kartonszalag.