82/6. A kékes üvegcső — A páratartalom-kiegyenlítés

A tölgyfaajtó előtti kőlap moccantatlanul állt meg. A kémlelőnyílásból kinyúló sárgaréz mérlegkar óvatosan megemelkedett, majd a sötétkék üvegcső nyitott végét finoman az Antikvárius halántékához illesztötte. Egy apró, halk cuppanás kíséretében az üvegcső felszippantott egyetlen lebegő izzadságcseppet.
A mérlegkar belső tengelye elmozdult, s a csőben lévő folyadékszint mikroszkopikus precizitással emelkedett meg. A falba süllyesztett rézcsőből fémes, kissé dobozos hang szólalt meg: a Hivatal tájékoztatása szerint a folyadékkiáramlás elszámolása sikeresen megtörtént, s a csökkentett össztömegért járó díjmentes páratartalom-optimalizálás azonnal életbe lép.
Az Antikvárius megkönnyebbülten bólintott. Bár a meztelen talpa alatti kőlap hidege csípte a bőrét, a Hivatal gondoskodása minden kényelmetlenséget felülírt. Lám, még az izgalom okozta párolgást is jóváírták a számláján.
Ekkor a sárgarézzel pántolt tölgyfaajtó méltóságteljesen befelé tárult. A túloldalon nem iroda fogadta, hanem egy apró, csempézett fülke, amelynek közepén egy finoman polírozott rézszék várakozott. A szék felett, a mennyezetből egy széles, tölcsér alakú elszívócső lógott alá, amely halk, hívogató duruzsolással szívta magába a fülke levegőjét.
A padlólemez egyetlen lágy lökéssel betolta az Antikváriust a fülkébe, közvetlenül a rézszék elé, miközben mögötte a tölgyfaajtó nehéz kattanással zárult be.