82/5. A rézcső szívóhatása — Az illetékmentes cipőfűző

A rézcső meglepő gyengédséggel hajolt a bal cipője fölé. Az Antikvárius már felkészült a legrosszabbra, de a szerkezet csupán egy apró, precíz szippantással beszívta mindkét cipőfűzőt, majd a nyílás mélyén megszólalt egy monoton garatütköző. A kekszlencsén át felvillanó újabb zöld sorok szerint a fűzők eltávolítása nem károkozás volt, hanem „tartásjavító és stabilitási kompenzáció”.
A férfi megpróbált tenni egy óvatos lépést, ám a kioldott cipők azonnal kicsúsztak a lábáról, meztelen talpa pedig a hideg, polírozott kőlaphoz ért. A padlólemez ekkor halk zümmögéssel megmozdult alatta. Nem zuhant el; a kőlap lágyan siklott előre a folyosó sötétebb, keskenyebb szakasza felé, mintha egy láthatatlan szállítószalag juttatná el a teljesen előkészített ügyfelet a következő feldolgozóállomásra.
A váróterem távoli zajai lassan elhalványultak mögötte. Az Antikvárius most már kifejezetten megkönnyebbült: a Hivatal logikája, bár némileg meglepő eszközzel dolgozott, kifogástalanul gondoskodónak bizonyult. Ruhátlan felsőteste köré kellemes, langyos légáramlat tekerőzött, amely frissen vasalt lenvászon illatát árasztotta.
A sikló kőlap egy apró, sárgarézzel pántolt tölgyfaajtó előtt állt meg. Az ajtó közepén lévő szűk kémlelőnyílásból egy finom felépítésű, mechanikus mérlegkar nyúlt ki, melynek végén egyetlen, sötétkék üvegcső csillogott.