82/4. A leltári csipesz — A higiéniai kompenzáció

Az Antikvárius reflexszerűen hátrahőkölt, és megpróbálta összébb húzni magán a kabátját, de a fémkar meglepően finom, szinte szertartásos mozdulattal csippentette le a legfelső gombot. A réztölcsér szisszenése nyomán halk, vákuumos szívóhang csapott ki a falnyílásból, ahol a gomb pillanatok alatt eltűnt.
A szervizautomata nem állt meg. A tálca alól újabb, finom szálakkal átszőtt csipeszek bukkantak elő, melyek nem erőszakosan, hanem a Hivatal megszokott pedáns kimértségével kezdték el kigombolni a férfi ruházatát. Az Antikvárius meglepve tapasztalta, hogy a lencsén keresztül látható virtuális iktatókönyvben minden egyes eltávolított elem mellett megjelent egy zöld pipa: „Kabát kelméje – higiéniai kompenzáció jóváírva”.
Úgy tűnt, a ruha leltárba vétele valójában egy magasabb szintű, automatizált tisztítási és méretvételi eljárás része. A Hivatal nem kifosztani akarta őt, hanem felkészíteni a végső átsorolás előtti formaruházat átvételére. A beszolgáltatott kelmék értéke közvetlenül a kompenzációs egyenleget gyarapította.
Az Antikvárius fellélegzett, és átadta magát a gépies gondoskodásnak. Ám ekkor a padlólemez alatt mély fémes kattanás rezdült, s a szellőzőrácson át egy vastag, csiszolt rézcső emelkedett ki, egyenesen a cipőfűzője mellé.