81/8. A mechanikus végrehajtó — Automatizált zárolás

Az Antikvárius döbbenten figyelte, ahogy az íróasztal lábán lévő faragott oroszlánmancs hirtelen kettényílt, és belőle apró, teleszkópos rézkarok nyúltak ki. A finom mechanika meglepő ruganyossággal araszolt a szoba sarka felé, pontosan a polcon sorakozó sárgaréz gyertyatartók irányába.
A Hivatal végrehajtói mechanizmusa nem ismert haladékot. A karok végén lévő, háromujjú csipeszek precíz mozdulattal ragadták meg az első gyertyatartót, majd halk fogaskerék-kattogással elkezdték visszahúzni azt az íróasztal tátongó üregébe. Az Antikvárius először megpróbált közbelépni, de a rézkarok felületén apró, bevésett figyelmeztetés csillant meg: Illetéktelen beavatkozás esetén a kezelési költség megduplázódik.
Gyorsan visszahúzta a kezét, és némán nézte, ahogy a második és harmadik gyertyatartó is eltűnik a bútor gyomrában. Amikor azonban a rézkarok a falon ketyegő, féltve őrzött falióra felé emelkedtek, a férfi megkönnyebbülten sóhajtott fel: a számlap mögül kiálló felhúzókulcs akadt meg a fogaskerekek között, leállítva a behajtást.
A mechanika azonban nem jött zavarba. A leállt karok tövéből egy piciny rézlemez ugrott elő, amelyre a csőposta friss, még meleg nyomatával a következő szöveget ütötték: Részleges teljesítés elfogadva. Zálogfedezet hiányában a fennmaradó egyenleg a kezelő személyi tulajdonából vonandó le.
Mielőtt az Antikvárius felfoghatta volna a szavak jelentőségét, a rézgomb a kabátján halk pattogással feszülni kezdett.