81/7. A miniatűr pápaszem — A bürokratikus zálog

Az Antikvárius megfeszült ujjakkal nyúlt a finom műszerészcsipeszért, majd óvatosan kiemelte a kosárból a hüvelykujjkörömnyi rézszemüveget. A csőposta sziszegése elült, s a szobában csupán a rézgomb finom, fémbe maró sercegése maradt. A csipesz szára remegett, amint a miniatűr pápaszemet a gomb közepéből kiemelkedő, apró „H” betűs dugattyú tetejére illesztette.
A két alkatrész döbbenetes pontossággal pattant egymásba. A mikroszkopikus lencsék azonnal fókuszálták a nyitott iktatókönyv lapjára vetülő halvány fényt. A látszólag üres, sárgult papíron apró, rezesen csillogó betűsorok rajzolódtak ki, mint egy láthatatlan tintával írt, bürokratikus számlatétel.
Az Antikvárius közelebb hajolt. A szöveg nem Henderson úr korábbi tartozásait részletezte, hanem egy rendkívül precíz, jövőbeli levonási jegyzéket: a „túllépett keretösszeg” kompenzálására a Hivatal az Antikvárium saját leltárkészletéből foglalt le három sárgaréz gyertyatartót és egy faliórát.
– Átsorolás elfogadva – kattant a gomb közepe, miközben a kifeszített rézszál hirtelen visszarándult, s a súlyos iktatókönyv kemény fedele nagy csattanással rácsapódott a lapokra.
Az Antikvárius torkán akadt a szó. Ráébredt, hogy a Hivatal elszámolási rendszere nem ismer hiányt: ha az ügyfél maradványai nem fedezik az adminisztrációs költségeket, a számlát a kezelőhelyiség berendezése egyenlíti ki. Mielőtt azonban mozdulhatott volna, az antik íróasztal üreges lábából fojtott, ritmikus kattogás indult útnak.