81/6. A rejtélyes túllépés — A korrigált egyenleg

Az Antikvárius visszahúzta a kezét, mintha forró kályhához ért volna. A rézgomb pörögni kezdett a zöld filcen, mintha egy láthatatlan ujj indította volna el, s apró fogaskerekeinek sercegő hangja betöltötte a hátsó szoba csendjét. A csőposta nyílásából egy kis papírcsík lökődött ki, heves sziszegés kíséretében.
A cetlin mindössze egyetlen, lila tintával pecsételt mondat állt: „Tulajdonosi átsorolás korrekciója: túllépett keretösszeg.”
Az Antikvárius szemöldöke magasra szaladt. Nyúlt volna a csipeszért, de a gomb közepén lévő apró, gravírozott „H” betű hirtelen kiemelkedett, mint egy miniatűr dugattyú, s egy finom rézszálat lövellt ki magából. A szál pontosan az ablakpárkányon heverő gőzhajtású iktatókönyv felé mutatott.
– Henderson úr? – suttogta az Antikvárius szaggatottan, miközben hátrált egy lépést. A Hivatalban eddig semmi sem mozgott engedély nélkül, pláne nem egy lezárt leltári tétel.
A gomb nem válaszolt szavakkal. Ehelyett a rézszál megfeszült, és a súlyos iktatókönyv lapjai maguktól pörögni kezdtek, míg meg nem álltak a legutolsó, még üres oldalnál. A csőposta falán a mutató vibrált. Egy újabb, nagyobb rézkapszula csapódott le a fogadókosárba, s annak fedele halk pattanással kinyílt, feltárva egy pár apró, rézből öntött miniatűr szemüveget.