81/5. A monogramos apróság — A túlcsorduló egyenleg

A rugós szerkezet egy hüvelyknyi, finom kidolgozású sárgaréz nagyítólencsét tolt ki a rézcsőből, egyenesen a monogramos gomb mellé. Az Antikvárius óvatosan felemelte az optikai eszközt, és a szeméhez illesztve a frissen öntött tárgyra irányította a tekintetét.
A gomb felületén virító miniatűr „H” betű nem puszta vésés volt. Közelebbről szemlélve apró, precíziós fogaskerekek finom rajzolata rajzolódott ki rajta, amelyek mikroszkopikus kattanással mozdultak meg a lámpafényben. Henderson úr – pontosabban az ő matériájából megmaradt fél grammnyi tiszta sárgaréz – szemmel láthatóan a legteljesebb rendben és bürokratikus megelégedettségben foglalta el új helyét a létezés leltárában.
A lencse alján egy hajszálvékony felirat vált olvashatóvá: „Henderson úr közérzete: optimális. Reményteljes várakozás a következő minőségi átsorolásra.”
Az Antikvárius elégedetten bólogatott. A Hivatal rendszere ezúttal is hibátlanul működött. A panaszlehetőségek lezárultak, a veszteségmentes feldolgozás elve érvényesült, s az egyenleg szent egyensúlya nem szenvedett csorbát. Lassan a bársonybélésű fiók felé nyúlt, hogy eltegye a visszaigazolt anyagfelesleget.
Ekkor azonban a csőposta falán lévő nyomásmérő mutatója hirtelen a piros mezőbe csapódott, és a rézcsőből egy száraz, mentaillatú fuvallat csapott ki. A monogramos gomb magától megbillent a filcen.