81/4. A rézszagú huzat — A visszajáró egyenleg

Az Antikvárius igyekezett figyelmen kívül hagyni a csőpostából áradó forró, fémes szagot. Hivatali szempontból a tranzakció lezárult: ötszáz gomb bevételezve, az egyenleg rendezve. Kinyitotta a tölgyfa íróasztal legalsó fiókját, hogy a selyembe csomagolt nyugtát a többi archivált ügyirat közé süllyessze, ám a gőzhajtású csatorna mélyén újabb akusztikai jelenség ütötte fel a fejét.
Egy mély, gurgulázó sziszegést követően a sárgaréz nyílás nem kapszulát, hanem egyetlen apró, frissen öntött tárgyat köpött ki a filcborítású lapra. A tárgy tompa koppanással állt meg a tintatartó mellett: egy csiszolt, miniatűr sárgaréz gomb volt, melynek felületén Henderson úr monogramja díszelgett finom, gépies véséssel.
A csőposta csatornájából gépies kattogással egy vékony, zöld papírcsík gördült ki. A Központi Készletgazdálkodási Főosztály nyomtatványa szűkszavúan tudatta, hogy az öntészeti átsorolás során pontosan fél gramm anyagfelesleg keletkezett, melyet a bürokratikus precizitás értelmében haladéktalanul vissza kellett juttatni a feladóhoz.
Az Antikvárius óvatosan nyúlt a még meleg rézgombért. Megnyugtató volt a tudat, hogy a Hivatal a legkisebb túllépést sem hagyja elszámolatlanul, s a leltári egyensúly szent és sérthetetlen.
A csőposta szelepe ekkor halk szisszenéssel újra kinyílt, és a sötét csatorna mélyén egy apró, rugós szerkezet lendült mozgásba.