81/3. A nyugtázott egyenleg — A hivatalos visszaigazolás

A gőzhajtású csőposta nyílásából egyetlen, éles fémes csattanással egy apró, polírozott rézkapszula pottyant az asztalra. Az Antikvárius lassan felvette a még gőzölgő hengert, lecsavarta a kupakját, és kihúzta belőle a finom krémpapírra nyomtatott, lila viaszpecséttel ellátott hivatali nyugtát.
A bizonylat szűkszavúan és bürokratikus precizitással igazolta vissza a tételt: „Ötszáz darab sárgaréz szerkezeti elem hiánytalanul bevételezve, az egyenleg rendezve. Henderson úr minőségi átsorolása és öntészeti feldolgozása lezárult.”
Az Antikvárius megelégedetten bólintott. Megnyugtató volt látni, hogy a központi iktatóban a dolgok a maguk szabályos, megszokott medrében haladnak. Teljesen bizonyos volt benne, hogy a Logisztikai Főosztály csupán egy szokásos leltári mintavételt hajtott végre, s a tálcán gőzölgő gombok csupán a beérkezett számlázási bizonylat fizikai leképezései – egyfajta elegáns, rézből öntött nyugta-másolatok a hivatali bürokrácia nagyívű rendjében.
Óvatosan egy selyemkendőbe csomagolta az átvételi elismervényt, miközben a hátsó szoba falán lévő óra számlapja mögül mély, vibráló zümmögés indult el. A csőposta nyílásán át egy újabb, hideg levegőáramlat csapott ki, amely most már nem menta-, hanem a frissen öntött réz összetéveszthetetlen, fémes szagát hordozta.