81/2. A dupla fenék — A hivatali nyugta

Az Antikvárius óvatosan megkocogtatta a kiürült bársonybélést. A sárgaréz doboz alja egy halk, fémes kattanással oldalra csúszott, feltárva egy tükörfényesre polírozott belső rekeszt.
A rejtett üregben nem papíralapú irat feküdt, hanem egy apró, rugós mechanizmussal ellátott sárgaréz henger, amelynek felületén aprólékosan gravírozott számsorok forgtak. Az Antikvárius a lencséjén át vizsgálgatta a folyamatosan kattogó kis szerkezetet. Úgy vélekedett, a Logisztikai Főosztály ezúttal csupán egy automatizált igazoló bélyegzőt mellékelt a beérkezett nyersanyag tételes nyugtázására – a hivatali bürokrácia köztudottan előszeretettel bonyolította túl a legegyszerűbb átvételi elismervényeket is.
– Rendszerszintű túlbiztosítás – mormogta elégedetten, és mutatóujjával óvatosan megnyomta a henger oldalán kiálló apró kioldógombot, hogy leállítsa a feleslegesen pörgő számlálót.
A szerkezet azonban ahelyett, hogy megállt volna, egyetlen éles, fémes pendüléssel leblokkolott. A 0500-as értéken álló apró számlálótárcsa egyetlen pillanat alatt visszaurott nullára, miközben az asztalra pakolt ötszáz darab sárgaréz gomb egyszerre, kísérteties szinkronban rezdült meg a tálcán. Mindegyik gomb csiszolt felületén halvány pára csapódott ki, mintha a hideg korongok egyszerre vettek volna egy láthatatlan lélegzetet.
Az Antikvárius mozdulatlanul figyelte a jelenséget. A mentaillat hirtelen felerősödött a szobában, miközben a gőzhajtású csőposta nyílásából halk, ritmikus kattogás hallatszott.