80/9. A réztáblás rekesz — A végső újrahasznosítás

Mr. Henderson csendes eleganciával csúszott ki a csőből, és egyenesen a réztáblás rekesz selymes bársonybélésére érkezett. Igazított egyet a nyakkendőjén, majd kényelmesen hátradőlt, elvégre egy prémium ötvözetnek kijár a méltó fogadtatás. A megérkezést kísérő csengő lágy hangja büszke melegséggel töltötte el: bizonyára a vezetőség küldöttsége várakozik a rekeszen kívül, hogy személyesen fejezze ki köszönetét a mintaszerű leltári együttműködésért.
A rekesz feletti nehéz réztető azonban hirtelen, visszavonhatatlanul rácsapódott. A sötétben fémes kattanás hallatszott, majd egy nagynyomású bélyegzőfej mélyült a külső lemezbe, eltörölhetetlen betűkkel gravírozva rá a végső minősítési tételazonosítót: CSŐPOSTA-GOMB MINTA-ALAPANYAG (500 DARABOS KISZERELÉS).
Henderson elégedett mosolya csak egyetlen pillanatra fagyott le, mielőtt a hidraulikus prés lágyan tésztává zúzta a finom szerkezetet. Végül is a hivatali kommunikáció legfontosabb elemeivé válni nem visszalépés, hanem a közszolgálat legmagasabb rendű, tiszta formája.
A prés tompa puffanása után a sötét aknában ismét némaság honolt. A szállítócső torkolatánál egyetlen halk pattanással egy újabb, ismeretlen viaszpecsétes küldemény gurult elő a homályból.