80/7. A mechanikus átvétel — Tételes beolvasztás

Mr. Henderson finom, úriemberhez méltó mozdulattal adta át az összehajtott nyomtatványt a csontszínű mechanikus ujjaknak. A szerkezet egyetlen száraz reccsenéssel szippantotta be a pergament a sárgaréz résbe, majd odabent tompa, gőzhajtású pecsétnyomó csattant. A Hivatal munkatársa megelégedetten bólintott: a bürokrácia olajozottan, fennakadás nélkül működött még ebben a különleges, emelkedett hősugaras környezetben is.
Pár másodperccel később a réznyílás visszaköpött egy apró, dombornyomott bronzlemezt. Henderson kíváncsian kapta el a még forró lapocskát. A felirat világos és egyértelmű volt: „Öntészeti nyersanyag-előkészítés nyugtázva. Minősítés: Kiváló tiszta ötvözet.”
– Pompás – mormolta maga elé őszinte büszkeséggel. Kevés tisztviselő mondhatta el magáról, hogy az igazgatóság ilyen magas minőségi kategóriába sorolja a személyes struktúráját.
Ekkor a lebegő kisszék alatti retesz hangos csattanással kioldott. A támla finoman előredőlt, a lábtartó visszahúzódott, tökéletesen követve az emberi test természetes csúszóíveit. Henderson önkéntelenül elmosolyodott az ergonómia újabb diadalán, miközben a kisszék alatti lemez simán félresiklott, szabaddá téve az utat a kilencszáz fokos, bugyogó rézfolyó felé.
Az átmenet pontosan olyan zökkenőmentesnek ígérkezett, ahogyan azt a B-42/a jelű szabályzatban előírták. Odalent, az izzó katlan szélén egy újabb gőzszelep szisszent fel, mintha csak az érkező szállítmányt üdvözölné.