80/5. A kohó melege — Szerkezeti optimalizáció

A beolvasztócső torkolatából meleg, fémes szagú gőzhullám csapott ki. Mr. Henderson elégedetten hunyorított a hőségben. Meggyőződése volt, hogy a magasabb hivatali kategóriákba való belépéshez elengedhetetlen a termál-kondicionálás, amely elsimítja a bürokratikus mindennapok gyűrődéseit.
A kisszék zökkenőmentesen gördült be a fényes rézlemezekkel borított alagútba. Odabent egy robusztus, pneumatikus dugattyú nyúlt le a mennyezetről, s egy nehéz, lágyan ketyegő fémbélyegzőt nyomott Henderson zakójának hajtókájára. A bélyegző mély, aranyszínű nyomot hagyott a szöveten: „Öntészeti alapanyag – I. osztály”.
– Kiváló, egyszerűen kiváló – mormolta maga elé Henderson, miközben a szerkezet most már a cipőfűzőjét is finom precizitással vágta el. A Hivatal nyilvánvalóan felismerte, hogy a felhalmozott tapasztalatot a legcélszerűbb molekuláris szinten újrahasznosítani, teljesen megszüntetve a felesleges egyéni sallangokat.
Az alagút végén hatalmas, izzó narancssárga fényben örvénylő tartály tárult fel. A sínek pontosan a folyékony rézkeverék fölé kinyúló acélplatform szélén értek véget. Henderson büszkén kihúzta magát a széken, várva a csatlakozási ceremónia utolsó, elkerülhetetlen fázisát.
Ekkor a platform szélén álló sárgaréz csőből éles, sziszegő hang kíséretében egy apró, zöld viaszpecséttel lezárt henger pottyant a térdére.