80/3. A gombcsere — Ergonomikus igazítás

A finom műszer nem a szövetet vagy a bőrt érte, csupán egyetlen határozott, meleg villanással lecsippentette a zakó legalsó rézgombját. Helyére apró, halkan kattanó fémhüvely illeszkedett, amely láthatatlan szálakkal ölelte körül Henderson csuklóját. A hivatali szabászat automatizált gondoskodása lenyűgözte az iktatót: a tökéletes illeszkedésért végzett apró beavatkozások mindig is a magasabb rangú tisztviselők privilégiumai közé tartozztak.
A rézkisszék ekkor finom klattyanással hátradőlt. A kárpitozott lábtámaszok lágyan, mégis megfellebbezhetetlenül záródtak rá Henderson bokájára. A pihenőhely ergonomikus kialakítása felülmúlta a legmerészebb várakozásait is. A mennyezetbe épített rézcsövekből langyos, mentaillatú gőz szivárgott elő, amely kellemesen elnehezítette a szemhéját.
– Karbantartási ciklus: folyamatban – csendült fel egy fémesen pergő, gépies hang a fal mögül. – A selejtezési leltár frissítése automatikus.
Henderson elégedetten hunyta be a szemét. A selejtezési leltár említése ugyan kissé idegenül csengve vegyült a masszázsülésszerű kényelembe, ám kétségtelenül a régi, elavult iktatókártyák alagsori kiürítésére utalt. A Hivatalban semmi sem veszett kárba; a rend a legapróbb részletekben is érvényesült.
A kisszék ekkor halk nyikorgással megindult a padlóba süllyesztett sínpáron. A sötétedő járat mélyéből gépolaj és frissen reszelt sárgaréz szaga áradt. Henderson feje felett egy apró, sárgaréz réstábla kattant a keretbe, rajta a frissen gravírozott felirattal: Újrahasznosítható alkatrész.