80/2. A rézkisszék kényelme — Automatizált pihenőidő

Mr. Henderson óvatosan helyet foglalt a gépiesen kínálkozó rézkisszéken, amely azonnal felvette teste alakját, mintha csak egy régóta esedékes ergonómiai felmérés eredménye lett volna. A csésze mentatea kellemes melegsége átjárta a tagjait. Végre megnyugodhatott: a Hivatal nem feledkezett meg hűséges iktatójáról, csupán a szokásos kötelező karbantartási pihenőt biztosította számára.
Pillantása a sárgaréz tálcán heverő dobozra tévedt. Ráérősen megnyomta az egyetlen, csiszolt gombot a fedélen. A rugós szerkezet halk klattyanással pattant ki, és a doboz gyomrából nem szivar vagy jutalombonbon bukkant elő, hanem két pár finoman olajozott, kárpitozott rézbilincs, valamint egy röpke nyomtatott cédula.
„A regenerációs folyamat megkezdéséhez kérjük, helyezze alkarjait a tartóvájatokba” – állt a hivatali pecséttel ellátott íráson. Henderson elmosolyodott. A Hivatal még a frissítő masszázst is katonás precizitással szervezte meg.
Félretette a csészét, és szófogadóan a vájatokba illesztette a csuklóit. A hideg fém pántok azonnal rápréselődtek a bőrre, miközben a ketyegő rézkerék a karján ritmust váltott. Egy apró, fogaskerekes fúrófej emelkedett ki a pultból, és halk zümmögéssel közeledett a kabátujja felé. Henderson kissé meglepődött, de elégedetten bólintott: kétségtelenül a zakó gombjainak polírozása is a teljes körű hivatali kényeztetéshez tartozott.