79/1. A viaszpecsétes csomag — Hivatali önellenőrzés

Mr. Henderson mély levegőt vett. A miniatűr mása az üvegbúra mögött kísérteties volt ugyan, de a hivatali hierarchiában a szabályos küldemények mindig elsőbbséget élveztek a megmagyarázhatatlan jelenségekkel szemben. Leguggolt, és óvatosan felemelte a szőnyegre érkezett, halványzöld csomagot.
A sötétzöld viaszpecsét a Központi Irattár hivatalos címerét viselte. Henderson a precizitás iránti elkötelezettségből – és némileg remegő ujjakkal – letörte a pecsétet, majd kibontotta a vastag csomagolópapírt. A dobozban egy pár tiszta, fehér pamutkesztyű feküdt, valamint egy gondosan nyomtatott kísérőkártya.
„Útmutató a kalibrált tisztviselő karbantartásához” – állt a szigorú fejlécben. „Kérjük, igazítsa ki a miniatűr egység egyenlegét a hátán található rugó kétszeri elforgatásával. A mulasztás a valóságnyilvántartás azonnali törlésével jár.”
Henderson megtörölte izzadt homlokát. A bürokratikus utasítások egyértelműsége megnyugtatóan hatott zaklatott idegeire. Felhúzta a pamutkesztyűt, az asztalon álló antik rézórához lépett, és óvatosan benyúlt az üvegbúra alá. Ujjai finoman megragadták a csöppnyi figura háta mögül kiálló sárgaréz kulcsot.
Ám abban a pillanatban, ahogy a miniatűr kulcsot elforgatta, saját lapockái között súlyos, fémes kattanás rezzent. Henderson megmerevedett. Lassan a jobb csuklójára pillantott, ahol a finom ingujj alól egy apró, számozott rézkerekecske bukkant elő, és halkan ketyegni kezdett.