78/4. A rézszalagüzenet — Hamis útvonalterv

Mr. Henderson finom órásműves csipeszével megragadta a rézcilinder fedelén lévő miniatűr számlapot. Meggyőződése volt, hogy a Hivatal csupán a szokásos ellenőrző bizonylatot továbbította a nullázott egyenleg igazolására. A számlap szélét a legközelebbi rovátkához igazította – a bürokratikus protokoll szerint egy mutató nélküli óra nullponti állása mindig a feldolgozott ügyek lezárását jelentette.
A hengerkéből halk sziszintéssel apró, feltekert rézszalag pattant ki. Henderson a szemüvegét igazgatva tanulmányozni kezdte a fémlapba karcolott sűrű furatokat. A látvány azonnal megnyugtatta: a lyuksorozat kísértetiesen hasonlított a gőzhajtású iktatóberendezések szabványos perforált kártyáira.
– Úgy sejtem, a központi szerviz részleg csupán egy rutinellenőrzési ívet küldött a leltárfrissítésről – állapította meg magabiztosan, miközben a szalagot a munkapad széléhez illesztette. – A lyukak elrendezése nyilvánvalóan a csőhálózat tisztítási ütemtervét mutatja. Nincs ebben semmi rendkívüli.
A rézszalag utolsó szegmense azonban váratlanul visszaugrott, és egy apró, hajlított rézkulcsot lökött ki magából. Ezzel egy időben a műhely padlójából mély, ritmikus kattogás hallatszott: a munkapad alatti szervizcső belső fala lassan forogni kezdett, mintha egy szélesebb, lefelé vezető spirális járat nyílt volna meg a sötétben.
Mr. Henderson közelebb hajolt a tátongó nyíláshoz. A mélyből nem gőz, hanem a frissen olajozott fogaskerekek összetéveszthetetlen illata áramlott fel, és a cső falára szerelt sárgaréz létra legfelső foka bukkant elő a homályból.