78/1. A névtelen asztali óra — A pontosság ára

A csendes sikátor mélyén fekvő órásműhelyben Mr. Henderson az utolsó porszemet is gondosan letörölte az íróasztaláról. A műhelyben uralkodó rend szinte szentírásnak számított: a falakon sorakozó harminckét ingaóra hajszálpontosan egyszerre ütötte el a délután négy órát. Egyetlen kivétel akadt csupán: az a fura, sárgaréz tokos asztali óra, amely aznap reggel érkezett névtelen küldeményként.
Mr. Henderson a szemére illesztette a nagyító lencséjét, és óvatosan felpattintotta a szerkezet hátsó lapját. Meglepődve tapasztalta, hogy a tokból teljesen hiányzik a rugóház és a hagyományos fogaskeréksor. Ennek ellenére a nehéz rézinga ütemesen, száraz kattanásokkal lendült jobbra és balra, mintha valami megállíthatatlan belső erő hajtaná.
– Rendkívül áramvonalas megoldás – mormolta Mr. Henderson elégedetten. A bürokratikus pontossággal működő szerkezeteket mindig is nagyra értékelte, még ha az adott példány némileg ellentmondott is a mechanika alaptörvényeinek. A sárgaréz tok ráadásul furcsa, meleg gőzt árasztott magából, mintha a belsejében egy apró, láthatatlan kazán dohogna.
Miközben a mester az asztalán gőzölgő teájáért nyúlt, a falitábla felett húzódó vékony rézcső hirtelen tompa sziszegéssel megremegett. A cső kanyargós végéből egy apró, viaszpecséttel lezárt papírtekercs pottyant ki, és pontosan a teáscsésze közepébe hullott.