77/7. A forgó rézhenger — Kijelölt haladási irány

A forgó rézhenger halkan ketyegve állt meg a csúszda végénél, s a rajta lévő bemarásokból apró, fémből öntött sorszámtáblák bukkantak elő. Az antikvárius megvilágosodott arccal méregette a szerkezetet: nyilvánvalóan egy magasabb szintű, logisztikai koordinációs felületre érkezett, ahol a vezetőség a terepi ellenőrök útvonalát finomhangolja.
Egy precíz rugós szerkezet hirtelen előrelendült, és egy számozott réztáblácskát csattintott a kabátja felső gombjához. A fémes ütés ereje kissé hátralökte a forgószékben, de ő csak elégedetten megigazította a gallérját; a sorszámozott jelzések mindig is a hivatali hierarchia csúcsát jelentették.
A padlólemez ekkor teljesen függőlegesre dőlt, s a görgős szék akadálytalanul belecsúszott a gőzzel telt rézcsatornába. A férfi a süvítő levegőben is megőrizte méltóságát, karba tett kézzel tűrte a lefelé száguldást, hiszen a vezetői pozíciókba való áthelyezés a szabályzat szerint elkerülhetetlenül gyors folyamat.
A csatorna alján egy nehéz nemezfüggöny fogta fel a lendületet, s a szék egy tágas, csillogó sárgaréz csövekkel teli elosztóteremben kötött ki. Az antikvárius kényelmesen elhelyezkedett, miközben a falból kinyúló automata kar megmérte a szék súlyát, majd egy sárga pecséttel látta el a térdére szorított kendervásznat. A távolban fémes csengő jelezte az újabb rakomány megérkezését.