77/6. A csomagolócsarnok — Gépies minősítés

A görgős szék döccenve állt meg a 3-as Zóna csarnokának közepén, közvetlenül egy hatalmas, sárgaréz csövekből álló elágazás előtt. A mennyezetről belógó vörös lencse háromszor felvillant, majd hűvös klattyanással beolvasta a kabátra nyomott friss tintajelzést. Az antikvárius elégedetten simította el a hajtókáját; a hivatalos minősítés láthatóan azonnali elsőbbséget biztosított számára a logisztikai láncban.
A ketyegő fadoboz hirtelen egy mellékvágányra gördült, ahol két mechanikus kar felváltva kezdte tekerni köré a vastag, szurkos csomagolópapírt. Az antikvárius helyeslően bólogatott. A precíziós műszerek védelme elsőrangú feladat, gondolta, és szigorú pillantással követte a gépi folyamat minden mozdulatát, nehogy a szalagmeghúzó szerkezet kárt tegyen a kényes műszerkészletben.
Ekkor a forgószék alatti sín meglódult, s a férfi egyenesen a „KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ EXPEDÍCIÓ” feliratú gőzcsúszda szélére érkezett. Egy automata rézkar hirtelen vastag kendervásznat terített a térdére, majd egy nehéz ólomzárattal rögzítette a szék karfájához. Az antikvárius a beavatkozást a terepi munkatársaknak járó védőfelszerelés átadásaként nyugtázta, bár a vászon szorítása némileg korlátozta mozgásában.
A távolban megszólalt egy fémes csengő, s a padlólemez lassan megdőlt a sötétben ásító gyűjtőcsatorna felett. Az antikvárius mély levegőt vett, felkészülve a következő hivatali állomás felderítésére. A csatorna mélyéből gőz szisszent fel, s egy lassan forgó, számozott rézhenger merült fel a homályból.