77/1. A leltári tárgy — Napi kalibráció

Az aranyszínű por csendesen ülepedett le az antikvárius vállára, miközben a mennyezeti fúvókák egy finom, nehéz olajpermetet is útnak indítottak. Az antikvárius megpróbálta megtörölni a szemüvegét, de a gőzhajtású forgószék rugói halk kattanással rögzítették a pozícióját. A hivatali protokoll szerint a leltári tételek nem törölgetik magukat a karbantartási ciklus alatt.
Mr. Henderson láthatatlan konzolja felől újabb csőposta-hüvely érkezett, ezúttal egy apró, sárgaréz számlálócédulával. „3. tétel: napi kalibráció elvégezve” – állt rajta a friss tintával nyomtatott szöveg. Az antikvárius mélyet sóhajtott, és mint felelősségteljes berendezési tárgy, próbált minél közelebb igazodni a tölgyfa mintázatú rézasztal széléhez.
A szomszédos járat felől ekkor halk süvítés kíséretében egy sínre szerelt fémkar gördült be. A mechanikus kéz a levegőben megállt, mintha mérlegelné az új tétel állagát, majd óvatosan felemelte a rézasztalon heverő tollszárat, és pontosan három milliméterrel arrébb helyezte, tökéletes párhuzamba állítva a csőposta nyílásával.
– A leltári rend helyreállt – dörmögte Mr. Henderson hangja a réztölcsérből. – Kérem, készítse elő a 4-es számú nyomtatványt a holnapi portalanítási ciklushoz.
Az antikvárius lassan kinyújtotta a kezét a fiók felé. Bár a besorolása megváltozott, a hivatali munka nem állhatott meg: egy iktatott tárgynak is volt mit adminisztrálnia.