76/6. Az új leltári tétel — Végleges besorolás

A sárgaréz csőposta halk pukkanással egy vastag, bordó bőrkötésű dossziét lökött az íróasztalra. Az antikvárius megigazította a szemüvegét, és némi büszkeséggel nyúlt a dokumentumért. Végre felügyelő volt, a gépezet szíve és esze, akinek döntéseitől egész részlegek sorsa függött.
Kinyitotta a dossziét. A gondosan gépelt oldalon nem titkos hivatali utasítások álltak, és nem is a Felderítési Zóna szerkezeti rajzai. A fejléc egyszerűen ennyit hirdetett: „Leltári jegyzék a belső kamra újonnan beszerzett berendezési tárgyairól”.
Az antikvárius végigfuttatta a szemét a precíz oszlopokon.
1. tétel: Tölgyfa mintázatú rézasztal (1 db).
2. tétel: Gőzhajrású forgószék, rugós kárpitozással (1 db).
3. tétel: Antikvárius, enyhén mentaillatú, működőképes állapotban (1 db).
A lap alján a saját kézírásos aláhúzása szerepelt, amelyet még odafönt, a szervizalagút bejáratánál firkált az igazolólapra. Nem előléptették. Iktatták. A gépezet nem vezetőt keresett, hanem egy újabb, önműködő alkatrészt a bürokratikus fogaskerekek közé.
A falon lévő réztölcsérből Mr. Henderson száraz, fémes köhögése hallatszott:
– Gratulálok a zökkenőmentes leltározáshoz. Kérem, maradjon mozdulatlan. A heti portalanítás és olajozás három másodperc múlva kezdődik.
A mennyezetből finom, aranyszínű por permetezett alá, miközben a szomszédos járat mélyén egy ismeretlen inga halk, szabályos ketyegésbe kezdett.