76/3. A zöld jelzés — Bürokratikus nyomáspróba

A zöldesen izzó lámpa éles kattanással egy eddig rejtett, fémhálós nyílást pattintott ki a sárgaréz szekrény oldalán. A nyílásból vékony sárgaréz cső nyúlt ki, amely hajszálpontosan az alagsori csőposta felvevőfejébe csatlakozott. A gépezet láthatóan mégsem bezúzta az évszázados nyilvántartást, hanem automatikusan sürgősségi besorolás alá vonta: a kicsapódó fémlemezek egyenként, komótos ütemben száguldottak fel a hivatali emeletek felé.
Odafenn hirtelen megszűnt a türelmetlen léptek zaj. Mr. Henderson feltehetően megelégedett a csőpostán érkező sárgaréz lemezkék állandó ütemével, mert a fapadló felőli nyikorgást felváltotta egy elégedett tintatartó-koccintás. Ezzel egy időben a mennyezeti rézháló aknájából egy kis perforált henger pottyant az antikvárius lába elé.
A hengerbe gyűrt selyempapíron Henderson pedáns kézírása állt: „A túlnyomás elhárítva. Kérjük, a szelephuzat kézi kalibrálásával biztosítsa a szellőztető járatok átjárhatóságát.” Az antikvárius megkönnyebbülten sóhajtott fel, hisz úgy tűnt, a kiáramló gőz csupán a nyirkos alagsor szellőzését szolgálja.
Ám amint balra fordította a sárgaréz szelepet, a szerkezet nem friss levegőt fújt ki, hanem a téglafal mögül egy nehéz vasfiókot tolt előre. A fiókban csupán egyetlen, porlepte réztábla feküdt, amelyre Mr. Henderson neve volt rágravírozva — előléptetési dátumként pedig a holnapi nap szerepelt.
A szelep mögött ekkor tompa, ritmikus csikorgás indult meg, és a vasfiók mélyén egy apró, rézbe ágyazott kulcslyuk fordult át magától.