76/2. A gőzhajrású iktató — Téves szelephuzat

A kiáramló sűrű, kénes gőz lassan elült a nyirkos téglák között, felfedve egy falba süllyesztett, sárgaréz csövekből álló zárt szekrényt. A szerkezet homloklapján apró, üvegezett számláló ketyegett, amely pedánsan rögzítette az antikvárius minden egyes hajtókar-fordulatát.
Odaföntről újabb tompa puffanás hallatszott: Mr. Henderson a szokásosnál elszántabban forgatta a hivatali pecséteket. Az alagsorban felbukkanó új rés a falban azonban láthatóan nem a falióra ingáját táplálta. Egy keskeny rézcsúsztatón apró, számozott fémlemezkék hullottak az antikvárius lába elé. Minden egyes hajtással egy újabb lemezke koppant a kőpadlón, mindegyiken egy-egy korábbi vásárló neve és elfelejtett hivatali illetéke állt.
Az antikvárius megtorpant egy pillanatra, mire a feje felett a fapadló azonnal felrecsegütt. Henderson cipősarkának türelmetlen kopogása jelezte, hogy a felső szint nyomása mérés alatt áll. A kényszerű tekerés nem az ingát feszítette, hanem a bolt teljes évszázados nyilvántartását zúzta be és alakította át gőznyomással gyártott nyugtákká.
A szerkezet mélyén ekkor egy apró, sárgaréz csengő kondult meg, és a gőzfedél mögött felparázslott egy apró, zöldesen izzó ellenőrzőlámpa.