76/1. Az új beosztás — Alagsori leltár

A sötét alsó alegység szűkös térforradalmát az olajozott fogaskerekek monoton morajlása töltötte be. Az antikvárius megdörzsölte a könyökét, miközben a feje felett tisztán hallatszott Mr. Henderson elégedett hümmögése, majd a pultot érő pecsétnyomó szabályos, tompa puffanása. Az üzletmenet odafönt új mederben folytatódott: a bürokrácia átvette az uralmat a ritkaságok felett.
Odalent, a dohos homályban egy halk fémes kattanás kíséretében apró gázlámpa lobbant fel. A sárgás fényköre pontosan egy rozsdás hajtókarra és egy megfakult réztáblára esett, amelyen apró betűk hirdették a hivatalos besorolást: Karbantartási Segéderő, 2-es kategória.
Az antikvárius óvatosan kinyújtotta a kezét. Amint az ujja hozzáért a hideg acélhoz, a feje feletti rézcsőből újabb viaszolt papírcsík gördült ki, és egyenesen az ölébe hullott.
„A tulajdonosváltás jogerős. Az alulírott beosztott köteles percenként pontosan negyvenhatot tekerni a központi ingafeszítőn a felső szint zavartalan hivatali működésének biztosítása érdekében.”
A falióra ingája hirtelen baljóslatúan lelassult. Odabent a pult felől Henderson türelmetlen cipősarok-koppintása hallatszott le a padlódeszkákon át: a rendszer nem tűrte a fennakadást. Az antikvárius mélyet sóhajtva megmarkolta a hajtókart, és elkezdte róni az első köröket.
A sötét sarokban ekkor egy újabb, még rejtettebb szerkezet halk gőzt szisszentett ki.