75/3. A viaszolt elszámolás — Belső előléptetés

Az antikvárius remegő ujjakkal simította ki a viaszolt papírcsíkot. A rézcsőből még mindig szivárgott a finom, olajos gőz, odalentről pedig megszűnt a kétségbeesett hajtókar-csikorgás. Mr. Henderson gépies zihálása baljós csenddé szelídült.
– Mit írtak rá? – hallatszott a padló alól Henderson szaggatott, feszült hangja. – Meghosszabbították a műszakomat?
Az antikvárius a pult lámpájának sárgás fényéhez tartotta a keskeny szalagot. A hivatali gépírás apró, lila betűi tisztán kirajzolódtak a viaszos felületen:
„Átvételi Nyugta #884. A bürokratikus szabályzat 12. cikkelye értelmében a dokumentum lepecsételésével az alulírott Karbantartó Felelős teljes vagyonával megvásárolta a felette elterülő ingatlant. A vételár a Karbantartási Részleg illetményéből levonásra került.”
Az antikvárius torka kiszáradt.
– Maga... maga megvette az antikváriumot – suttogta döbbenten.
A következő pillanatban a padló tölgyfadeszkái halk kattanással félresiklottak. Egy halk szisszenéssel működésbe lépő hidraulikus emelő méltóságteljesen felemelte Mr. Henderson gördülő konzolját, rajta a bürokratával, aki pislogva csodálkozott rá a hirtelen világosságra. A szerkezet lendületből a pult mögé helyezte az íróasztalát, miközben az antikvárius alatt megbillent a padló, s a férfi tehetetlenül csúszott le a sötét alsó alegységbe.
A csapóajtó azonnal bezáródott. Mr. Henderson megigazította a szemüvegét, kényelmesen elhelyezkedett az új tulajdonosi székben, majd egy precíz mozdulattal arrébb tolta a számlálót.
Odalentről egy fémes, ritmikus inga elfojtott ketyegése hallatszott fel a sötétből.