75/2. A hivatali átvétel — Karbantartási nyugta

Az antikvárius szúrós tekintettel mérte végig a mozdulatlan küldöncöt.
– Nincs itt semmiféle Karbantartási Részleg – jelentette ki élesen, miközben a pult alatt rázkódni kezdett a padló. A mélyből fémes csikorgás szűrődött fel: Mr. Henderson odalent dühödten próbálta lassítani a megvadult hajtókart.
A küldönc arca teljesen kifejezéstelen maradt. Egy apró, sárgaréz számlálót helyezett a száraz fa felületre, amely azonnal ketyegni kezdett, tökéletes szinkronban a hátsó szoba faliórájával.
– A rendszer nem ismer tévedést – közölte a férfi monotóniával. – A felderítési szonda szerint az alsó alegység karbantartója pontosan négy lábbal a tölgyfapadló alatt teljesít szolgálatot. Csupán egy bélyegző kell az elszámolási időszak lezárásához.
Az antikvárius elfojtott morgással kinyitotta a fiókot, ahonnan finom gőz szivárgott. Nyilvánvaló volt a csapda: ha aláírja az ívet, azzal hivatalosan is elismeri a hivatali kirendeltséget a saját boltjában. Határozott mozdulattal megragadta a nehéz, sárgaréz csatos iratrendezőt, és szó nélkül bedobta a padlóban maradt rézcső résébe.
A mélyből felcsattant Mr. Henderson fuldokló kiáltása, amit egy nehéz iktatóbélyegző mechanikus, ritmikus csattanása követett. A bürokrata reflexből lepecsételte a saját kinevezését.
A küldönc meghajolt, majd eltűnt az utcán. A csőből ekkor egy apró, viaszolt papírcsík gördült ki.