75/1. Az inga ritmusa — Váratlan küldemény

A poros falióra kattogása meglepő gyorsasággal vette át a hátsó szoba csendjét. A nehéz inga nem csupán kilengett: minden egyes koppanása tökéletes szinkronban állt a padló alól hallatszó, fojtott, dühös ütődésekkel. Az antikvárius óvatos léptekkel közelebb ment a faburkolathoz, és igyekezett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a padlólemezek enyhén átvették a lenti rángatózást.
Az óraszerkezet aljából egy apró kattanással újabb finom rézalkatrész hullott a kárpitozott székre. Az antikvárius felemelte a fogaskereket: apró, gravírozott nyíl állt rajta, amely közvetlenül az üzlethelyiség főbejárata felé mutatott. Lentről Mr. Henderson kétségbeesett kopogtatása hirtelen megváltozott, és egyenletes, gépies karmozgássá szelídült — mintha a bürokrata beletörődve kezdte volna el hajtani a fölötte lévő szerkezetet.
Ekkor megszólalt a bejárati ajtó feletti rézcsengő. Az antikvárius gyanakodva zsebre vágta az alkatrészt, és kilépett a hátsó szobából. A pult előtt egy egyenruhás küldönc állt, kezében egy nehéz, sárgaréz csatokkal lezárt iratrendezővel, amelyet láthatóan nem az antikvárium tulajdonosának címzetek.
– Átvételi elismervény a Karbantartási Részlegnek – közölte a férfi szárazon, miközben a falióra mutatói vészes gyorsasággal kezdtek körbejárni.