74/6. A lezárt csatorna — Automata átszervezés

A rézcső mélyén felizzott egy vékony gőzsugár, majd a szerkezet hirtelen, fülsértő csikorgással visszaszívta a kiálló hengerfejet. Az antikvárius összekulcsolt kézzel várta, hogy a bedobott acél fogaskerék büntetőcédulaként vágódjon a homlokának, de a csőből csupán egy apró, rézkeretes kártya pottyant a pultra. A kártyán a hivatali pecsét még meleg volt: „Kérelem elfogadva. A felülvizsgálati illeték rendkívüli szerkezeti kiegészítésként beépítve.”
Lenn a Felderítési Zónában Mr. Henderson értetlenül meredt a vibráló konzolra. A zöld gomb helyén egy mechanikus kar ugrott elő, és gondosan rálakatolt a pultjára egy réztáblát, amely a saját nevét áthúzva tüntette fel. Mielőtt dühös tiltakozást fogalmazhatott volna meg, a szék alatti padlólemez gőzszisszenéssel félrecsúszott, és a bürokrata simán visszahullott a fogaskerekek közé, pontosan abba a hengerbe, ahová az antikvárius az imént a hiányzó alkatrészt dobta.
A rendszer elégedett csengőszóval nyugtázta az automatikus státuszrendezést. Az antikvárium padlóján a rézcső sárgaréz kupakkal végleg lezárult, a tetején a frissen gravírozott felirattal: Mr. Henderson – Állandó Beépített Karbantartó.
Az antikvárius mélyet sóhajtott, fújt egyet a szemüvegére, és zsebre tette a rézkártyát. Csend lett a hátsó szobában, csupán a padló alól hallatszott egy halk, egyenletes, dühös kopogás. Az ajtó mellett ekkor egy régebbi, poros falióra ingája váratlanul meglódult.