74/2. A fogaskerék-szinkron — Névtelen nyugtázás

Az antikvárius dermedten figyelte a sárgaréz alkatrészt, amely pontosan a kitöltetlen leltárlap közepén állt meg. A kis fogaskerék fogai szinte melegnek tűntek, mintha csak az imént pattantak volna ki egy lendületben lévő szerkezetből. Megérinteni puszta kézzel nem merte, inkább a lúdtoll szárával gurította arrébb néhány centiméterrel.
Eközben a Felderítési Zóna sínpályáján Mr. Henderson megkönnyebbülten sóhajtott fel. Gördülő konzolja a megállító bakokhoz koccant, s a mechanikus iktatókarok ezúttal nem fenyegetően, hanem meglepő finomsággal emelték ki a rekeszből az újabb iktatószelvényt. Henderson bizakodva várta a végleges besorolást, hiszen a rendszer eddig minden mozdulatát elismerésre méltó pontossággal dokumentálta.
Az antikváriumban a polírozott fa tok ketyegése hirtelen ritmust váltott. A száraz ketyegés helyett szaggatott, csikorgó hang hallatszott a bársony bélés felől, mintha a belső rugó egy láthatatlan ellenállásba ütközött volna. Az antikvárius feszülten a pult szélére támaszkodott. A nyitott fiók mélyéről egy második, még apróbb fogaskerék gurult elő, nyomában egy friss, mentaillatú viaszcseppel.
Mr. Henderson szeme előtt a konzol kijelzője új üzenetet rajzolt ki: „Beérkező tétel visszaigazolva.”
A falon lévő kakukkos óra ajtaján egy apró rézkarom nyúlt ki a sötétből.