73/9. A leltári tévedés — Végleges besorolás

Az iktatótálca halk sziszegéssel csúszott az íróasztal széléig. Mr. Henderson felvonta a szemöldökét, és visszatette zsebébe a nagyítót, készen állva a soron következő nyomtatvány láttamozására. Az irattartóban azonban nem papírköteg feküdt, hanem egyetlen nehéz, gravírozott réztábla.
Az antikvárius kíváncsian előrehajolt, miközben Mr. Henderson elmozdított egy sárgaréz kapcsot. A táblán a frissen kapott 00074-es szám alatt Mr. Henderson saját neve állt, gondosan kinyomtatva, alatta az ingujján még meleg mentaillatú viaszbélyeg pontos másával.
– Nyilvánvalóan gépészeti tévedés – jegyezte meg Mr. Henderson hűvös, kimért hangon, bár a mutatóujja kissé megremegett a sárgaréz szélén. – A Felderítési Zóna iktatótisztviselőit nem sorolják archív selejtezésre a negyedik fázis lezárulta előtt.
A falba süllyesztett rekesz mélyén azonban felberregett egy mechanikus fogaskerék-áttétel. Az automata daru karja egyetlen éles kattanással eloldotta a biztonsági pántot, az íróasztal kerekesszerkezete meglódult, és a komplett felépítmény – a tintatartóval, a leltárkönyvvel és maga Mr. Henderson nyakkendős alakjával együtt – akadálytalanul csúszott be a sötét fémnyílásba. A nehéz acélajtó azonnal összecsapódott mögötte, s egy utolsó, száraz csikordulással bereteszelt.
Az antikvárius a mozgó sín szélén állva igazította meg a kalapját. A csarnok gőzszagú csendjében egyedül egy sárgaréz zsebellensúly ütemes ketyegése maradt vissza a padlólemezen.