73/5. A segéd-hajtókar — Sürgős kalibráció

A fémcsövekből érkező ütemes pattogás egyetlen éles, csattanó hanggal ért véget. A pneumatikus posta száján nem a rézcsengő tért vissza, hanem egy kiszáradt, gőzölgő papírhenger, kíséretében egy apró, csillogó sárgaréz fogaskerékkel.
Az Antikvárius finom, gyakorlott mozdulattal kapta el a mennyezetből aláhulló küldeményt. Széttekerte a még meleg pergament, majd végigpásztázta a halványlila tintával írt sorsjegyzeteket.
– Kiváló hírek! – jelentette ki sugárzó arccal, miközben a pulton heverő fémpor füstölése lassan alábbhagyott. – A Központi Illetékhivatal méltányossági alapon eltörölte a fegyelmi eljárás költségeit. Önnek egyetlen fillért sem kell fizetnie a leltári tévedésért.
A látogató gyanakvóan pillantott a pergamenre, majd a mennyezeten halkan durogó sínekre.
– És mi a feltétel? – kérdezte fojtott hangon.
– Mindössze egy apró, ergonómiai jellegű kiegészítés – felelte az Antikvárius szelíd derűvel. – Ön ettől a perctől kezdve a mozgó hivatali konzol hivatalosan regisztrált segéd-hajtókarja.
A fejük felett Mr. Henderson berregő konzolja halk, üdvözlő sípszóval válaszolt. Az íróasztal oldalából egy újabb tölgyfa fiók gördült ki, benne finom műszerész-kulcsokkal és egy sárgaréz csuklópánttal, amelyet láthatóan pontosan a látogató csuklóméretére alakítottak ki.
– Kérem, nyújtsa a karját, a kalibráció csupán pillanatok kérdése – biztatta bizakodva az öreg kereskedő.
Ekkor a látogató cipője alatt halk, fémalapú kattanás rezzent meg: a padlószőnyeg lassan, ütemesen megindult a gördülő konzol alsó sínpárja felé.