73/4. A gőzölgő pecsétnyom — Sürgősségi eljárás

Az Antikvárius mosolya egyetlen pillanatra sem halványult el. Szemét a füstölgő sárgaréz pecsétnyomóra függesztette, majd kinyújtotta ujját, és meglepő finomsággal közelebb tolta azt a látogató felé. A pulton heverő mentaillatú fémpor apró, sziszegő szikrákat vetett a forró öntvény körül.
– Ne hagyja, hogy a hivatali nyelvezet megijessze – jegyezte meg szelíd bizakodással az öreg kereskedő. – A felülvizsgálat ebben a kontextusban csupán a gyorsított adatfelvétel előkelő megnevezése. Ha most rányomja a hüvelykujját a még meleg rézfelületre, a fegyelmi eljárás automatikusan átminősül önkéntes illeték-hozzájárulássá.
A látogató tétovázva hátralépett egy lépést, ám a galéria sínrendszerén ekkor fém a fémen csikordult. Mr. Henderson gördülő konzolja közvetlenül a fejük felett torpant meg. A Felderítési Zóna automata daruja halk berregéssel mélyebbre eresztette acélkapcsait, s a tölgyfa íróasztal oldalából egy vékony, rugós fogókar csapódott ki.
A mechanikus szerkezet azonban meglepő módon nem a látogató felé nyúlt, hanem a pult szélén álló sárgaréz csengőt ragadta meg. Egyetlen határozott mozdulattal a pneumatikus cső nyitott szájához illesztette a tárgyat. A csőben hirtelen vákuum szisszent, s a csengő nyomtalanul eltűnt a mennyezet sötét járataiban.
– Pompás! – dörzsölte össze a kezét az Antikvárius, miközben a mennyezet felé pillantott. – Ez azt jelenti, hogy az ön kérvénye kiemelt prioritást kapott. Henderson úr konzolja máris elindította a soron kívüli illetékmentesítést.
A rézvezetékek mélyéről ekkor ütemes, fémes pattogás hallatszott, mint amikor egy apró, elszabadult csavar száguld végig a sötét csőhálózatban.