73/3. A mozgó leltárelem — Hivatali gyorsszolgálat

– Nincs semmi ok az aggodalomra – fordult a látogató felé az Antikvárius, és büszkén megkocogtatta a perforált kartont a sárgaréz pulton. – A kérdéses tétel nincs elveszve. Sőt, mondhatni rendkívül aktív: a nyilvántartás szerint nem statikus kötetként pihen a polcon, hanem önálló felderítő egységként teljesít szolgálatot a felsőbb szinteken.
A látogató értetlenül vonta fel a szemöldökét, miközben a mennyezeti sínek felől ütemes, fémes kattogás közeledett. A csarnok feletti galéria szélén egy automata daru nehéz láncai csördültek meg, s a vezetősínen felbukkant egy tölgyfa konzol – Mr. Henderson frissen előléptetett, gördülő íróasztala, amely szorgalmasan végrehajtotta a leltározási rutint.
– Úgy tűnik, a leltári egység maga érkezik a személyes egyeztetésre – tette hozzá az öreg kereskedő bizakodó mosollyal. – A hivatalos gépezet meglepően előzékeny, ha családi hagyatékról van szó.
A gördülő konzol aljából ekkor egy apró, viaszolt papírszalag futott ki a nyomdahenger alól, és egyenesen az Antikvárius tálcájára hullott. A gépi sorok azonban nem a kért könyvet igazolták, hanem azonnali fegyelmi felülvizsgálatot rendeltek el a látogató ellen – hiányzó belépési illeték és jogosulatlan érdeklődés címen.
A mennyezeti cső nyílásából egy apró, gőzölgő rézöntvényű bélyegző pottyant a pult lapjára, közvetlenül a mentaillatú fémpor közepébe.