72/6. A jogerős ítélet — Belső előléptetés

A fekete kábelköteg nem Mr. Henderson bokáját vette célba, ahogyan attól a tisztviselő tartott, hanem precíz, gépies mozdulatokkal rácsavarodott a tölgyfa íróasztal gőzcsöveire. Egy száraz csattanással záródtak a fémbilincsek, és a kilencedik emeleti állványrendszer mélyén megbúvó fogaskerekek új ütemre váltottak.
A sárgaréz nyomtatófej csikorgatva vésett egy ragyogó réztáblát a konzol előlapjára. Mr. Henderson álla megtremegett, miközben a friss vésést böngészte: Belső Ellenőrzési Főosztályvezető.
A hivatal logikája tévedhetetlen volt. Aki sikeresen tárja fel saját mulasztását, az bizonyította kiemelkedő felderítési képességeit. A terepmunka elmaradása miatti fegyelmi büntetés így nem elbocsátás volt, hanem azonnali, visszavonhatatlan előléptetés a belső elszámoltatási részleg élére. Az új pozíció egyetlen előírt feladata: saját maga folyamatos, szigorú ellenőrzése és megbüntetése.
– Mintaszerű – suttogta Mr. Henderson. A félelem helyét átvette a kötelességtudat mély melegsége. Óvatosan visszatette a tintatartó kupakját, kiigazította a nyakkendőjét, és elégedetten nyitotta ki a következő, még teljesen üres főkönyvet.
Az automatizált karok visszahúzódtak a sötétbe, a sárga fénysugár kihunyt, s a gördülő konzol végleg beékelődött a kilencedik emeleti polcsor sínjébe. A csöndben már csak a lenti antikvárium felől hallatszott egy halk, ütemes rézcsengő-szó, ahogy valaki benyitott az utca felőli ajtón.