72/4. A besorolt íróasztal — Téves raktározás

A sínek a gőzlepte alagútból egy gigantikus, mennyezetig érő állványrendszer csarnokába torkolltak. A félhomályos magasban nehéz emelődaruk csikordultak meg, amint megérezték a pályára érkező új fémnehezéket. Mr. Henderson az íróasztal szélébe kapaszkodva, precíz mozdulatokkal készítette elő a friss ívpapírt, hogy szakszerűen rögzítse a Felderítési Zóna páratartalmát és a porréteg vastagságát.
A hivatalos adatfelvétel azonban alig tarthatott három másodpercig. Egy hatalmas, sárgaréz csuklókkal szerelt hidraulikus fogókar ereszkedett alá a sötétből, s sziszegő levegőnyomással rámarkolt az íróasztal öntöttvas keretére.
– Szabálytalan mozgóállomás azonosítva – kattogott egy rekedt hangszóró a mennyezeti gerendák közül. – A helyszíni elhelyezési eljárás megkezdődött.
Mielőtt a tisztviselő felvehette volna a megfelelő nyomtatványt a hivatalos tiltakozás benyújtásához, a daru egyetlen zökkenővel a magasba emelte a komplett szerelvényt. A konzol, a tintatartó és maga Mr. Henderson könnyedén emelkedett fel a kilencedik emeleti tárolópolcok magasságába, ahol a mechanikus kar szűkös pontossággal betolta az íróasztalt két beporosodott iratállvány közé.
A sínek odalent magukra maradtak. Mr. Henderson mozgó leltározó egységből egyetlen gördülékeny művelettel rögzített raktári rekeszállománnyá minősült át, miközben a gépkar száraz csattanással akasztott egy számozott réztáblát a vörös lencséje alá: „Tárolási tétel 904/C”.
A magasban elcsöndesedett a szerkezet, s a szomszédos állvány sötétjéből egy halkan sípoló rézcső emelkedett ki, hogy egyetlen sárga jelzőfénnyel pásztázza végig az új szomszéd felületét.