72/1. A következetes eljárás — Mechanikus munkanap

A 71-B tartókonzol ergonómiája meglepően jólesőnek bizonyult, s Mr. Henderson – alig fél óra elteltével – már kifejezetten méltányolta a helyhez kötött szolgálat tagadhatatlan előnyeit. Nem kellett többet a huzatos folyosókon bolyongania, sem az elmaradt nyugták után kutatnia; a hivatali ügyrend mostantól közvetlenül hozzá érkezett, beolajozott sárgaréz csöveken és zakatoló sínkocsikon.
Amikor a következő csengőszó felvert egy finom gőzfelhőt a padlóról, Mr. Henderson belső kattanó szerkezete önműködően kitárta a mellkasi filckorong-adagolót. Az érkező tisztviselő megállt előtte, gondosan emelt egy korongot a rekeszből, lepecsételte a saját bizonylatát, majd tisztelettudóan meghajolt a rögzített berendezés előtt. Mr. Henderson vörös lencséin át halk berregés kíséretében nyugtázta az ügymenet szigorú szabályosságát.
A csarnok gőze mögött, az antikvárium sötétedő hátsó szobájában azonban egy polcról halk pattanással kigurult egy friss, még meleg viaszpecséttel lezárt henger. Az íróasztal szélén megálló réztok pontosan ugyanazt a hivatali iktatószámot viselte, amelyet Mr. Henderson rögzített vállízülete épp ebben a pillanatban próbált iktatói jóváhagyással ellátni.
Egy magányos porszem akadt meg a lencse finom fogaskerekében. Mr. Henderson belső mechanikája egy pillanatra felpörgött: a munkanap láthatóan még messze nem ért véget.