71/5. A besorolt tétel — Végleges kinevezés

A kapu nehéz szárnyai csikorogva kitárultak, feltárva a mögöttük rejlő, gőzben úszó csarnokot. Mr. Henderson a vöröses lencséken át büszkén tekintett körbe: a falak mentén katonás rendben sorakoztak a sárgaréz alkatrészek, fogaskerekek és iktatórekeszek. A látvány szilárd meggyőződéssel töltötte el – a felsővezetés valóban megbecsüli a szakértelmét.
Ám mielőtt megfogalmazhatta volna az első elismerő észrevételt, a síntalp alatti szerkezet felemelkedett. Egy vaskos, hidraulikus kar csavaros mozdulattal a helyére illesztette Mr. Henderson vállát a 71-B jelzésű fali tartókonzolba. Ezzel egy időben egy automatizált présgép halk, sziszegő hang kíséretében ráégette a hivatali pecsétet a gallérjára.
– Kifogástalan illeszkedés! – lelkesedett Mr. Henderson, amíg a mechanika végleg rögzítette a derékszíját. – Az ergonómia újabb győzelme a bürokrácia felett.
Mögötte a mellette utazó tisztviselő halkan kattant egyet. Az új kolléga csuklójáról kioldódott a fém bilincs, és a keze akadálytalanul nyúlt a Mr. Henderson mellkasából kiugró, újonnan beépített filckorong-adagoló dobozért. A kolléga rutinos mozdulattal kivett egy korongot, lepecsételte a saját viaszbilétáját, majd elégedett bólintással továbbhaladt a folyosón. Mr. Henderson nem átszervező ellenőr volt, hanem a legújabb, helyhez kötött leltározó berendezés.
A vörös lencsék mögül még látta, ahogy az alagút mélyén felgyullad egy apró, sárgaréz lámpa, miközben egy magányos rézcsengő halkan felkondult a következő beérkező sínkocsi jelzésére.