71/4. A rézcsengő kondulása — Hivatali terepszemle

A mély hangú rézcsengő harmadik kondulására a padlóba süllyesztett sínrendszer halkan felzúgott, és a két tisztviselőt – a filckorong-adagolóvá minősített Mr. Hendersont és az újonnan lajstromozott kollégát – elindította a sötét alagút mélye felé. A mozgás meglepően zökkenőmentes volt, alig haladta meg egy kényelmes hivatali séta tempóját. Ez Mr. Hendersonban azonnal felébresztette a reményt: a vezetőség minden bizonnyal egy kiemelt, ergonómiai terepszemlére invitálta őket.
– Ez a gördülő infrastruktúra kétségkívül a műszakok közötti fizikai fáradtságcsökkentést szolgálja – jegyezte meg bizakodó mosollyal Mr. Henderson, miközben a falon sorakozó sárgaréz csövek langyos gőzsugarat fújtak a válluk fölé.
A mellette rögzített új kolléga elégedetten bólintott. Bár a csuklóját még mindig a sárgaréz mechanika fogta, szabad ujjaival máris ritmikusan kopogott a hajtókáján lévő viaszbilétán, mintha gyorsírással jegyzetelné a folyosó gőznyomásmérőinek állását. Úgy tűnt, az új beosztott tökéletesen megértette az átszervezés lényegét: a modern bürokrácia már nem várt személyes döntéseket, csupán folyamatos adatrögzítést.
A sínpálya hirtelen megtorpant egy súlyos, öntöttvas kapu előtt, amelyen sárgaréz betűkkel a „Felderítési és Leltári Ellenőrző Zóna” felirat ragyogott. A kapu melletti gőzölgő nyílásból halkan kiemelkedett két pár vastag, filccel bélelt védőszemüveg. Mr. Henderson készségesen előrehajtotta a fejét, meggyőződve róla, hogy a vöröses lencsék kizárólag a felsővezetői látásmód elmélyítését szolgálják. A kapu túloldalán ekkor ütemes fémkattogás lépett működésbe.