70/7. A mentaillatú kattogás — Pontosított felderítés

Henderson felvonta a szemöldökét. A pörkölt menta semmilyen hivatalos leltározási kategóriába nem tartozott, a fémes kattogás pedig messze meghaladta a megengedett 12 decibeles raktári háttérzajt. A könyvelő a sárgaréz mérőszalagot a övére csatolta, majd megfontolt, szabályos léptekkel indult meg a 4-C jelzésű folyosó homálya felé.
A polcsorok között a gőzréteg sűrűbbé vált, s a rézkandeláberek fénye kékes árnyalatot vett fel. A kattogás forrása a 28-as állvány tövénél lapult: egy kisméretű, rézbevonatú óraműves szerkezet, amely ritmikusan kis méretű, mentakivonattal átitatott filckorongokat lökött ki magából a padlóra. Mindegyik korongra egy apró, négyjegyű sorszám volt bélyegezve.
Henderson közelebb lépett, és védőszemüvegét maximális nagyításra állítva megvizsgálta a szerkezet alvázát. A kötelező leltári réztábla hiányzott róla, ám a felületre vésett felirat tisztán látszott: „Tulajdonosi kalibráció folyamatban.”
A könyvelő hidegvérrel kihúzta a zsebéből a hivatalos iktatótollat. Ha egy szerkezet engedély nélkül osztogat sorszámozott filckorongokat a 4-es szektorban, az nem egyszerűen tömegeltérést jelent, hanem egy még be nem jegyzett tulajdonos jelenlétét a rendszerben. Henderson a harmadik kilökött korong után nyúlt, ám amint az ujjai hozzáértek, a gépezet belsejében egy sárgaréz harang halkan megkondult.