70/6. A tömegeltérés — Kalibrált kutatás

A sűrű gőz lassan feloszlott a sárgaréz védőszemüveg lencséi előtt, feltárva a 4-es szektor szigorúan elrendezett polcsorait. A mennyezetről lógó rézkandeláberek meleg, pislogó fénnyel világították meg a többlépcsős állványokat, melyeken számozott fém- és fadobozok pihentek katonás sorrendben. Henderson a megszokott, kimért lépteivel indult meg a 4-B jelzésű folyosón, jobb kezében a gépcsiszolt sárgaréz mérőszalaggal.
A hivatali utasítás egyértelmű volt: tömegeltérés. Egy igazi könyvelő számára az ilyen megfogalmazás nem csupán feladatot jelentett, hanem egyenesen sértést a rend egyetemes elvei ellen. Henderson megállt a 14-es számú polcelem előtt, ahol a gőzhajtású analóg mérőműszer mutatója hajszálvékonyan elhajlott a tökéletes nullpontról. A precíz szerkezet pontosan 0,04 grammnyi többletet jelzett a rögzített határértékhez képest.
A könyvelő közelebb hajolt, s védőszemüvegét átállította a legfinomabb nagyításra. A leltári jegyzék szerint a polcon kizárólag kilenc darab beszámozott gépalkatrésznek kellett volna tartózkodnia. Ehelyett a kilencedik rézpersely tetején egy zöldes szárnyú, merevre száradt galagonyabogár teteme pihent.
Henderson hűvösen méregette a hívatlan tételt. Az idegen anyag jelenléte a raktárrendszerben súlyos protokollszegésnek minősült, ám a szabályzat nem engedte az egyszerű eltávolítást. Elővette az iktatóbélyegzőt, s felkészült a beazonosítatlan szerves elem hivatalos regisztrálására.
Ekkor azonban a szektor mélyéből, a 4-C folyosó sötétjéből ritmikus, fémes kattogás hallatszott, s a levegőt finom, pörkölt mentaillat árasztotta el.