70/8. A kalibrált leltár — Automata tulajdonváltás

A haranghang még le sem csillapodott a gőzös homályban, amikor a sárgaréz szerkezet számlapja egyetlen zökkenővel nullára ugrott. A gépből egy keskeny nyomtatott szalag csúszott ki, éppen olyan hivatalos iktatópapírból, amilyet Henderson használt a mindennapi bevételezésekkor.
A könyvelő elégedetten bólogatott. Arra számított, hogy a rendszer végre kiadja az illetéktelen behatoló azonosítóját, s ő szakszerűen lezárhatja az engedély nélküli tömegeltérés aktáját. Védőszemüvegét igazgatva a papírcsíkra pillantott.
A szalagon azonban nem egy idegen név állt. A gondosan nyomtatott gót betűk a saját nevét és iktatási kódját mintázták: „Mr. Henderson – 4-C szektor, 0001-es számú leltári tárgy.” A mentaillatú filckorong a kezében hirtelen átvette a testhőmérsékletét, és lágy kattanással ráforrt a kabátja hajtókájára.
A gép alvázán lévő rugós karok nem támadtak rá. Ehelyett finom, elegáns mozdulattal kiemelték a kezéből a hivatalos iktatótollat, és a rézállvány tartójába helyezték. A szerkezet nem egy betolakodót leplezett le: csupán az új raktári berendezések automatikus tulajdonos-kalibrációját fejezte be. A könyvelő többé nem a leltározó volt, hanem a legújabb, önműködően katalogizált tétel.
Henderson még próbált volna tiltakozni egy hiányzó iktatási bizonylatra hivatkozva, de a szája helyén már csak egy apró rézadagoló halk kattanása hallatszott. A szomszédos 5-ös szektor mélyéről ekkor egy távoli, új beosztott kimért léptei visszhangoztak.