70/3. A leltári egyenleg — Néma jóváhagyás

Mr. Henderson gondosan kisimította a mellényét, majd az íróasztalra terített friss, még langyos bizonylat fölé hajolt. A gőzhajtású iktatórendszer hajszálpontos munkát végzett: a tintasugaras fej elmosódás nélkül rögzítette a legújabb tétel állagmegóvási mutatóit és a besorolási kategóriát.
– A visszajáró összeget, amint láthatja, átvezetjük a következő negyedévi tárolási illetékre – jegyezte meg Henderson az üresen álló ügyféltér felé fordulva, miközben réztokos töltőtollával szignálta a harmadpéldányt.
Meggyőződése volt, hogy a viaszosvászon köpenyes úr csupán a hátsó traktus ergonómiai elrendezését tanulmányozza a legfelső polcsorok között. Elvégre a helytakarékos állványzatot pontosan az ilyen alapos, részletekbe menő látogatók számára tervezték. Henderson előzékenyen megköszörülte a torkát, és egy kiegészítő űrlapot húzott elő a fiókból, amely a gyorsított raktározási díjmentességről szólt.
– Amennyiben a magassági elhelyezéssel kapcsolatosan kifogása merülne fel, kérjük, azt a leltári ív C alszakaszában jelezze – tette hozzá száraz, hivatalos szívélyességgel.
A pult sarkán álló apró rézharang hirtelen magától kondult egyet. A padlórácsok réseiből finom, levendulaillatú gőzpára csapott fel, amelynek lágy hullámzásában egy egyenletesen hajtogatott, fehér vászonzsebkendő emelkedett a magasba.