70/2. A gyorsított bevételezés — Hivatali szorgalom

A látogató, egy viaszosvászon köpenyt viselő úr, tétovázva engedelmeskedett. Amint tenyere a csiszolt tölgyfa felületre tapadt, az íróasztal oldalából halk kattanással rugós sárgaréz szorítókarok pattantak elő, és finom, ám ellentmondást nem tűrő határozottsággal rögzítették a csuklóját.
– Ez csupán a szabványos minőségbiztosítási mérés része – tájékoztatta őt Mr. Henderson végtelenül szívélyes tónusban, miközben a pult alatt meglódította a csikorgó fém lendkereket. – A modern iktatási protokoll megköveteli az ügyfelek pontos anatómiai kalibrálását.
Az úr megpróbálta visszahúzni a kezét, de a gőzhajtású rendszer már munkához látott. A padló alatt sötét, nehéz fogaskerekek kezdtek forgatni egy láthatatlan szalagmechanizmust. A nyomtatófej ütemes tuskattogással azonnal papírra vetette az új érkező testsúlyát, szemszínét és várható raktározási élettartamát.
Mr. Henderson elégedetten bólintott a friss bizonylat felett, és gondosan az iktatómappába illesztette. Az üzlet mélyéről, a tölgyfa szekrény mögötti félhomályból ritmikus, tompa morajlás hallatszott: a leltározó görgős állványok éppen helyet csináltak az új szállítmánynak a legfelső polcon.
Egyetlen apró rezgés maradt csupán a levegőben, mint amikor egy precíz óraszerkezet az utolsó alkatrészt is a helyére pattintja.