70/1. A tulajdonváltás — Automatizált öröklés

Az antikváriusnak még annyi ideje sem maradt, hogy tiltakozzon a hivatali tévedés ellen; a megbillenő parkettalap csöndben elnyelte őt a tölgyfa szekrény mögötti sötétségbe. Odalentről egy tompa csikorgás, majd a görgős állványok ütemes kattogása jelezte, hogy a volt tulajdonost sikerrel besorolták a raktári tételek közé, közvetlenül a szarvasbőr kesztyűs vásárló mellé.
Mr. Henderson nem pazarolt hiábavaló sóhajokat a távozó kollégára. Megfontolt mozdulattal felemelte az íróasztalból kiemelkedett sárgaréz felhúzókulcsot, és az iktatórendszer főtengelyéhez lépett. Három határozott tekeréssel felhúzta az óraművet, amely elégedett gőzszisszenéssel nyugtázta az új kezelő jelenlétét.
– A megfelelő karbantartás a hosszú élet titka – jegyezte meg szárazon Mr. Henderson, miközben elsimította a zakója hajtókáját, és elfoglalta az antikvárius megüresedett helyét a pult mögött.
Az üzlet bejárati ajtaja feletti rézcsengő megcsendült. A megálló bérkocsiból kiszálló új látogató gyanakodva lépett be a finom fémpor illatú helyiségbe, miközben az íróasztal széléből halk kattanással már csúsztak is elő a friss bevételezési nyomtatványok. Mr. Henderson szertartásos, professzionális mosollyal nyúlt a mártogatós tollért.
– Jó napot kívánok – mondta mély, megnyugtató hangon. – Miben lehetek a szolgálatára? Kérem, a gördülékeny ügyintézés érdekében tegye a kezét a pult szélére.