69/4. A görgős állvány — Helytakarékos elrendezés

Az úriember ösztönösen hátralépett volna, ám a pult alatti rézrostélyból előpattanó két íves rögzítősín finoman, de határozottan megfogta a csizmája sarkát. Nem volt ebben semmi erőszak; a szerkezet pontosan olyan kimért eleganciával dolgozott, mint egy szabóság automatizált méretvevő szalagja.
– Attól tartok, uram, a kesztyűs tapintási nyilatkozat megerősítette az ön alanyi bevételezését – szólalt meg az antikvárius szárazon, miközben az íróasztalhoz rögzítő rézkarok miatt csuklói egyetlen millimétert sem mozdulhattak. – A szarvasbőr varrásmintája alapján a gép önt különösen finom megmunkálású, prémium kategóriás tételnek minősítette.
– Ez képtelenség! Én csupán a kompaszt jöttem megvásárolni! – méltatlankodott az idegen, miközben a görgős tárolóállvány halkan zümmögve pontosan a háta mögé gördült. A fémkeretből előpattanó párnázott támasztékok meglepően ergonómikus tartást biztosítottak a derékszögben megmerevedő gerincének.
Mr. Henderson apró, szakértői bólintással kísérte a folyamatot.
– A felületkezelés valóban kifogástalan – jegyezte meg elismerően a vásárló kabátjára pillantva. – A leltári beosztás szerint a felső polcra kerül, közvetlenül a réz tokos kompasz mellé.
A padlóburkolat halk kattanással lefelé dőlt a sötét ajtónyílás irányába, s a tárolóállvány a rögzített új szerzeménnyel együtt zökkenőmentesen gurult be a hátsó szobába. A csukódó ajtó mögött már csak a következő leltári tétel kimért ketyegése hallatszott.