69/2. A váratlan felmérés — Gépies egyetértés

Az úriember nem hátrált meg. A sétapálca gombjának elfordítására a pálca alsó harmadából finom rézrugó pattant ki, amely egy apró, felhúzható mérőórát támasztott a pult pereméhez. Az idegen magabiztos mosollyal megkocogtatta az óra üvegét, mint aki pontosan ismeri a hivatali bürokrácia túlkapásait, és készen áll arra, hogy saját szerkezetével járjon túl a gőzrendszer eszén.
– Ha a protokoll úgy kívánja, uraim, az ergonómiai mutatót kilencesre értékelem – jelentette ki hideg fénnyel a szemében. – Igazán kellemes a huzat és a fémpor aránya. Most pedig kérem a kompaszt.
Az antikvárius szája széle megremegett. Szíve szerint elüvöltötte volna magát, hogy az idegen azonnal szaladjon ki a nyitott ajtón, de a torkára simuló tartásszabályozó meggátolta a hangképzésben. Mr. Henderson sem tudott segíteni: a szekrényből előnyúló rézkarok olyan szorosan rögzítették az íróasztalhoz, hogy csupán egy szaggatott szemöldökvonással próbált kétségbeesett jelzést küldeni.
A gőzhajtású iktatórendszer azonban nem elégedett meg a puszta bemondással. A falburkolat mögül sziszegő nyomásváltozás morajlott elő, s egy mechanikus kar egyetlen határozott mozdulattal söpörte le az úriember mérőóráját a padlólemez réseibe.
– A szóbeli visszajelzés hitelesítetlen – sziszegte a gép. – Analóg bemeneti adat szükséges. Kérjük, helyezze tenyerét a kalibrált lapra.
Az idegen mosolya egy pillanat alatt fagyott rászorult grimaszba, miközben a pult közepe nyikorogva elsüllyedt, átadva helyét egy gőzölgő rézöntvénynek.